De jó is volt! A hullámok hátán ringatózni, a lágy nyárvégi nap sugaraiban fürödni, a puha meleg vízben megmártózni és a hajó fedélzetén becsukott szemmel arra gondolni, hogy milyen jó lenne örökre itt maradni.
A szél csapkodta az árbóchoz a köteleket, a távolban haszontalan sirályok hallatták rikító hangjukat, az elhaladó komp dudája visszhangzott a hullámok taraján... gyönyörködnivalóan szép volt a lassan belopakodó este a vízen.
A nap aranyhídján át apró csónakok húztak a semmibe. Nyugalom lepte el a tájat.
Mintha egy fejezetnek lett volna vége.
A nap nemsokára hullámsírjába temetkezik, az Adria aludni k.szül. Lehullik a sötétség leple. De mindez semmi ahhoz képes, ha velem lett volna valaki, akivel mindezt megoszthattam volna... akkor lett volna teljes a pihenés, a gyönyör...
de jön még új nyár .... jön még új remény!
=:@)
