Munka helyett
Nézem a képernyőt meredten,
most a munkához nincs kedvem,
sétálnék inkább a hegyekben,
szépen kezemmel kezedben.
Nézném a tavak csillanását,
lesném szemeid villanását,
várnám csókjaid cuppanását,
látnám a vizen arcod hasonmását.
De nem tudok most veled lenni,
messze kellene innen menni,
madárszárnyakat kellene venni,
mikor fog ez mind beteljesedni?
Repülnék én feléd sebesen,
az irányt nem is kell keresnem,
hisz szívemben hazám eleven,
onnan származik gyökerem.
De jaj most utólért az élet,
nem tehetem, hogy itt henyéljek,
dolgoznom kell, hogy megéljek,
ezért itt most végetér az ének.
=:@)
